Egy csendes nyári estén egy gyönyörű barna pillangó látogatott meg az ablakom előtt.
Talán máskor csak megcsodáltam volna, ahogy csendesen megpihen a közelemben, most azonban egészen más történt. Ahogy ránéztem, egy pillanat alatt visszarepültem Badacsonyba, az Önszeretet Táborba. Újra éreztem a balatoni szellőt, hallottam a nevetéseket, láttam a csillogó szemeket és a sok-sok nyitott szívet, amelyekkel együtt tölthettünk néhány csodálatos napot.
Az a hétvége tele volt felismerésekkel, ölelésekkel, megható beszélgetésekkel és olyan pillanatokkal, amelyek örökre velünk maradnak. És ami különösen emlékezetessé tette számunkra, hogy bármerre jártunk, ezek a csodás teremtmények kísértek minket. Mintha láthatatlan üzenetként érkeztek volna újra és újra.
A pillangó a változás, az átalakulás és az újjászületés szimbóluma. Emlékeztet arra, hogy a legnagyobb csodák gyakran belül történnek. Csendben. Lassan. Szinte észrevétlenül.
